A mai egy rövid poszt lesz, de nem bírtam megállni, hogy ne tegyem ki, annyira illik ide és akkora klasszikusról van szó. Mi más is lehetne, mint az A tanú című film, annak is az árvizes jelenete.

Aligha kérdés, hogy minden idők legjobb magyar filmszatíráinak egyike (ha nem A legjobb) Bacsó Péter 1969-ben forgatott, majd ugyanazzal a lendülettel be is tiltott A tanú című alkotása. (A főcímben egyébként A tanu olvasható.)

A végül csak 1979-ben bemutatott (majd két évvel később már a Cannes-i Filmfesztiválra is – igaz, nem versenyfilmként – eljutó) mozi szinte már a bemutatása előtt kultuszfilm lett, és ez azóta sem változott.

Szerintem bárki, aki valaha látta, tud szállóigékké vált mondatokat idézni belőle („A nemzetközi helyzet fokozódik", vagy „Az élet nem habostorta" – hogy csak kettőt hozzak fel itt), a magyar narancs („Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.") felemlegetése pedig most itt egészen messzire vezetne.

A főhős, Pelikán József gátőr ül egy fán, a perre készül, alatta a felügyelet nélkül maradt gátat áttörő, kiáradt Duna zajlik. De a többit inkább nézzük meg együtt!

Írjátok meg ti is emlékeiteket akár a kommentekben, vagy csatlakozzatok hozzánk a blog Facebook-oldalán, esetleg küldjétek el emailben történeteiteket az emlekkonyvblogKUKACgmail.com címre!