A nyári iskolai szünet kezdetekor a Magyar Televízió mindenkori programigazgatója (vagy legyen bármi más a titulus), automatikusan bevési a struktúrába a Tüskevár című sorozatot. Az ismétléscunamiról ugyan megvan a véleményem, de ebben az esetben a bűn több, mint bocsánatos.

A Tüskevár ugyanis alighanem minden idők egyik legjobb magyar ifjúsági sorozata, egyike azon filmeknek, melyek simán felnőttek az alapul szolgáló regényhez. Ami nem csekélység...

A történetet most itt nem mesélném el (aki ezen a blogon megfordul, alighanem ismeri, ha pedig nem, akkor szeretettel ajánlom a Google szolgáltatását), úgyhogy a sorozatról most inkább csak annyit, hogy egészen parádés szereposztás (Bánhidi László mint Matula bácsi utánozhatatlanul zseniális, a két gyerekszereplő, a Tutajost alakító Seregi Zoltán és a Bütyököt megszemélyesítő Barabás Tibor is nagyszerű volt – utóbbit egyébként „szinkronizálták" Petrik Józseffel -, Zenthe Ferenc pedig Zenthe Ferenc) keltette életre a könyv szereplőit.

A szívemhez különösen közel áll az operatőri munka, és a fekete-fehér film csak fokozza a nagyszerűségét – valahogy nem hiányzik, hogy színes legyen. Teljessé téve a kört még véletlenül se feledkezzünk meg a rendező Fejér Tamásról (aki a Princ, a katona c. sorozatért is felelt).

A nyolcrészes sorozatot egyébként 1967-ben mutatta be a Magyar Televízió, azaz gyakorlatilag lassan fél évszázada neveli a generációkat. Én is megnéztem a gyerekeimmel, akik közül a nagyobbik már élvezte, bár kissé furcsának találta, hogy fekete-fehér.

Kevés olyan sorozat van, amit szívesen nézek újra, de a Tüskevár közéjük tartozik – megunhatatlan klasszikus. Ti is szeretitek?

Csatlakozz a Facebookon, vagy írj az emlekkonyvblogKUKACgmail.com címre! Írjuk együtt a blogot!