A nyolcvanas évek egyik meghatározó alkotása volt ez a film - már csak a gyerekszemmel hihetetlenül misztikus és izgalmas címe miatt is. Ráadásul még jó kis mozi is volt, amit alig vártam, hogy végre megnézhessek.
A nyolcvanas évek egyik meghatározó alkotása volt ez a film - már csak a gyerekszemmel hihetetlenül misztikus és izgalmas címe miatt is. Ráadásul még jó kis mozi is volt, amit alig vártam, hogy végre megnézhessek.
Először azt a címet akartam adni a mai posztnak, hogy amikor először sztár voltam, de ez ugye feltételezte volna, hogy azóta már megint voltam legalább egyszer sztár, ez pedig nem igaz. Így maradjunk annyiban, hogy amikor 10 évesen megvillantottam a külföldről kapott pittyegős kvarcórát, akkor eszméletlen menő voltam.
Levelet hozott az email-kliens, méghozzá Tamástól, aki fiatalkora egy meghatározó élményét osztotta meg velünk, amiért köszönet neki.
Gyerekkoromban soha nem értettem, hogy a külföldről (azaz a Vasfüggönyön túlról, szóval Nyugatról) hazalátogató rokonaim miért hoznak magukkal WC-papírt.
Vannak dalok és filmek, amelyek beleégnek egy-egy generáció kollektív tudatába, és ennek semmi köze nincs általában az adott mű művészi értékéhez. A nyolcvanas évek tinijeinek ilyen a Házibuli című film és annak betétdala.
Utolsó kommentek