Levelet hozott az email-kliens, méghozzá Tamástól, aki fiatalkora egy meghatározó élményét osztotta meg velünk, amiért köszönet neki.

„Nem tudom, mennyire lesz ez a történet érdekes a blognak, ha gondoljátok, hogy igen, akkor nyugodtan közöljétek, kíváncsi lennék, másoknak vannak-e hasonló élményeik.

Rólam csak annyit, hogy a hetvenes évek közepén születtem, azaz a nyolcvanas évek második felében léptem a tinédzserkorba, ekkor kezdett igazán érdekelni a zene is. Az akkor divatos együtteseket szerettem, a Duran Duran-t (huhh, micsoda acsarkodás ment a „depecsesekkel"...), aztán pár szám erejéig nagy siker volt a Bros is (emlékszik-e még rájuk valaki), aztán ott volt Madonna, Michael Jackson, az A-ha, ilyenek.

A zenéket kazettán másoltuk (akkor jöttek be a kétkazettás magnók, ami kész technikai forradalom volt, mert simán lehetett másolni, nem kellett vele sokat vacakolni), amivel persze az is együtt járt, hogy a sokadik másolás után a minőség már finoman szólva sem volt az igazi, de hát ez nem nagyon zavart minket. Emlékeim szerint egy műsoros kazetta olyan 250 forint körül volt.

Szóval a zenei választék már egészen rendbe volt (ott voltak ugye a lengyelpiacok is, meg a jugoszláv lemezek és kazetták), de olvasni az együttesekről még elég keveset lehetett magyarul, már ha az ember többet akart az Ifjúsági Magazinnál.

Azt hiszem, 1987 lehetett, amikor bejelentették, hogy magyarul is megjelenik a Popcorn. Én ezt elképesztő áttörésként éltem meg, úgy éreztem, kinyílik a mennyek kapuja, hiszen jön egy német (NÉMET) újság, magyarul, csupa zene, meg sztárok, poszterek, amit csak egy 13-14 éves srác kívánhat magának.

Az elég gyorsan kiderült, hogy nem csak én voltam így ezzel. Apám ugyanis megígérte, hogy hoz nekem egyet a közeli nagyvárosból. Akkor még nem is sejtette, mit vesz ezzel magára.

A megjelenés napjának délutánján szépen lesétált a miskolci buszpályaudvarra és közölte az újságossal, hogy egy Popcornt szeretne venni. Amikor a pasas agához tért a röhögőgörcsből, közölte, hogy nincs vele egyedül, de egyetlen példánya sincs, ami volt, azt már régen szétkapkodták.

Apám ugyanígy járt az ÖSSZES újságosnál, mindenhol a fejüket rázták. Végül némi nyomozás (ismerősöknek való telefonálgatás) után kiderítette, hogy egy kb. 60 km-re fekvő városban van még egy példány. Gyorsan felvásároltatta, majd kocsiba ült és elautózott (!!) érte.

Alighanem ez volt minden idők egyik legdrágábban beszerzett Popcornja, de nekem hatalmas örömet okozott vele. Aztán az első őrület elmúltával már nem jelentett ekkora nehézséget a beszerzés, jó sok példány meg is volt belőle (egészen addig, amíg a zenei érdeklődésem más irányba nem fordult), de ez az első igazán emlékezetes maradt."

Ennyi volt Tamás levele – nektek vannak hasonló élményeitek? (Sajnos 1987-es magyar nyelvű Popcornról nem találtunk képet, ha valakinek van és elküldi, nagyon hálásak leszünk.)

Ha eszedbe jutnak a saját emlékeid, ha szeretnéd ezeket megosztani, akkor azt tedd meg itt, a kommentek között (akár újabb poszt is születhet belőlük...), vagy a blog Facebook-oldalán, esetleg küldd el emailben az emlekkonyvblogKUKACgmail.com címre!