Emlékkönyv

Bár sosem voltam Michael Jackson rajongója, azt nem lehet nem elismerni, hogy zenéjével alapvetően meghatározta (főleg a 80-as évek) popzenéjét. Hihetetlen, de napokon belül immár 4 éve lesz, hogy nincs köztünk. Most az is kiderült, milyen kevésen múlt, hogy az lett belőle, aki.

A mai poszt rövid lesz, de nem is nagyon lehet mit hozzátenni, hiszen néha egy kép többet mond száz szónál. Sokunk egykori nagy kedvence, a későbbi kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger ugyanis izmokat mutogat öreg néniknek - nekem ez a nap eddig legviccesebb képe.

Aligha akad olyan tinédzser srác, akit ne érintett volna meg valamikor az a lázadás, az a költészet, az az erő, amit a Doors közvetített. A zenekar érdemi munkássága Jim Morrison halálával véget ért, most pedig távozott a billentyűs Ray Manzarek is.

Hetvennégy éves korában meghalt Ray Manzarek, a The Doors egyik alapítója, a világhírű rockegyüttes billentyűse. A zenészt Németországban, egy bajorországi klinikán érte a halál hétfőn - erősítette meg a The Doors Facebook-oldalán is közzétett hírt az együttes menedzsere, Tom Vitorino. A billentyűs hosszú ideje rákban szenvedett.

Ez a hivatalos része a történetnek, a nem hivatalos pedig az, hogy a rockzene ismét elveszített valakit, aki sok millió fiatal életét, zenéhez való viszonyát határozta meg. A Doors zenéjének egyik jellegzetességét éppen Manzarek játéka adta, erről volt egyből, száz közül is felismerhető a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének meghatározó csapata.

A Doors zenéje és Jim Morrison szövegei engem is a tinédzserkorom kellős közepén érintettek meg, amikor a lázadás, az útkeresés határozza meg az ember gondolatait, miközben megpróbálja meghatározni ki is ő valójában és merre tart.

A walkman fejhallgatója szinte egész nap a fülemen lógott, és abból a Pink Floyd és a Rolling Stones mellett jó eséllyel a Doors zenéje szólt. Bár ekkor már nagyon messze voltak a hatvanas évek, a zene másfél-két évtizeddel később is ugyanakkorát szólt és ütött.

Jim Morrison 1971-es halálával a Doors története (és tulajdonképpen Ray Manzarek karrierje) érdemi és látványos része is véget ért, noha éppen a billentyűs volt az, aki egy ideig még megpróbálta együtt tartani az együttest.

Ő énekelt, de a Doors Morrison nélkül nem lehetett már az, ami előtte volt. Nem is működött a dolog, Ray Manzarek pedig a banda feloszlása után szólókarriert kezdett, de játszott a Iggy Pop, és az Echo and the Bunnyman mellett is. 2002-ben ismét turnézni indult a Doors-tag Robby Kriegerrel.

Érdemes még megemlíteni 1998-ban megjelent önéletírását, a Light My Fire: My Life With The Doors című könyvet.

Nekem már mindig úgy marad meg, ahogyan a Light My Fire elején felhangzik az a bizonyos dallam...

Az ismerősi, baráti körben beszélgetve többeknél tapasztaltam azt, hogy mintha az új zenék intenzív befogadása, megélése egy bizonyos kor után leállna. Aztán jó esetben ismét beindul, vagy legalábbis az ember tudatosan próbál új és új előadókat felfedezni, de a gyerekkor és a kora felnőttkor zenéi egy életre meghatározók.

Levelet hozott az email-kliens, méghozzá Tamástól, aki fiatalkora egy meghatározó élményét osztotta meg velünk, amiért köszönet neki.