Régi reklámokat nézegettem valamelyik nap ihletet keresve és ha már a nyolcvanas évek reklámjai, akkor gyerekkorom egyik kedvence jutott az eszembe, a Skála Kópé.
A nagy nézegetésben érdekes volt ismét szembesülni azzal, mennyivel több idő jutott egy-egy reklámra anno. Persze a piac sem volt ugyanaz, mint ma, de a reklámok tempója, hossza is teljesen más volt (a képi világ különbségéről most ne is beszéljünk, az majd egy külön posztot is megér).
A Skála Kópéhoz furcsa mód engem különös emlékek fűznek. Gyerekként nagyon szerettem, egyike volt a kedvenceimnek, mi több, még meg is hatott az, hogy „a szíve a vásárlóké” – ezek szerint mégis csak működött az üzenet, egy gyerek szintjén legalábbis biztosan.
Most újranézve az ide is betett videót, két dolog is eszembe jutott. Az egyik, hogy érdekes módon a mexikós darabra nem emlékeztem, igaz, az valószínűleg nem mehetett nagyon hosszan, hiszen nyilván kifejezetten az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság elé és idejére készült (más kérdés, hogy olyan nagyon sok örömünk abban a vébében nem volt, bár legalább ott voltunk, ami mai szemmel nézve már-már az álmok netovábbja).
A másik, hogy sikerült Puskás Öcsi bácsit is megnyerniük egy szereplésre (ahogy elnézem, a forgatást nem variálták túl, tippem szerint egy sima nyitva tartás idején forgathatták) és érdekes módon ez sem hagyott bennem anno mély nyomokat. Jó volt látni minden idők talán legnagyobb magyar futballistáját. „Ez aztán nagy kópé!”
Végül a zenére szeretném felhívni a figyelmet, különösen az első reklám esetében – még ma is igen jól hangzik. Kíváncsi leszek, hogy 30 év múlva a mai reklámzenék milyenek lesznek visszahallgatva…
Ha nektek is van hasonló történetetek, vagy képeitek, küldjétek el az emlekkonyvblogKUKACgmail.com címre, vagy kövessetek a Facebook oldalunkon!
Utolsó kommentek