A szocializmus egyik legszánalmasabb találmánya (pedig erős a konkurencia) a spontán „nép hangja" volt, ennek is a csúcspontja a Felvonulók kérték című „kívánságműsor", amiben egyetlen jó dolog volt, az is a már a nyolcvanas években született Gálvölgyi- és Markos-Nádas-paródia.

Ha már nyakunkon május elseje, kihagyhatatlan téma a sör-virsli kombó mellett (erről majd holnap bővebben) a Magyar Televízió egyik nagy találmánya, a Felvonulók kérték című kívánságműsor, ami az egyik nagy túlélő, a kiirthatatlan (a mai napig a Duna Televízión látható, helló) Önök kérték egyik leágazásaként jelent meg a képernyőkön.

Őszintén szólva nekem az egészből leginkább a kínos erőltetettség maradt meg, ahogyan a nem feltétlenül spontán felvonulók nem feltétlenül spontán kértek zenés vagy humoros számokat, verseket.

Az ember persze nézte, mert nem nagyon nézhetett mást, aztán vagy röhögött rajta, vagy kínosan vigyorgott, különösen, amikor a szokásosnál jobban is kilógott az a bizonyos lóláb egy-egy kérésnél.

Nem irigylem persze a stábot sem (akiknek azért 1985-ben befigyelt egy csoportos SZOT-díj - Bánki Iván filmrendező, Bosnyák Miklós főgyártásvezető, Buzáné Fábri Éva szerkesztő, M. Lukács Ágnes rendező és Szegvári Katalin szerkesztő-riporter), hiszen egy gyakorlatilag megnyerhetetlen helyzetből kellett jól kijönniük, amiben nyilván segített nekik, hogy estére az ország jelentős részénél a sör-virsli páros sör része már megtette a maga hatását.

Mindenesetre a Felvonulók kérték kevés előnyének egyike az, hogy kitűnő paródia alapanyagként szolgált, nem véletlen, hogy Gálvölgyi János és a Markos-Nádas duó sem tudta kihagyni a ziccert. (Azért pedig külön riszpekt Szegvári Katalinnak, hogy bevállalta a riporterkedést a Gálvölgyi-műsorban.)

Úgyhogy a poszt végére gyorsan ide is teszem a megfelelő videókat – én még ma is jól szórakozom rajtuk.

És Markos-Nádas, a Felvonulók (nem) kértékkel.