Ha már mostanában volt az általános iskolai beiratkozás, eszembe jutott iskolai létezésünk egyik alapvető kelléke: az iskolaköpeny. Noha többféle volt belőle, az én emlékeimben úgy él, mint valami, ami kötelező (azaz rossz), ráadásul a kék egy meglehetősen nehezen befogadható árnyalatában játszó, és (lévén nylon) könnyen bele is izzadt az ember.

Általános iskolában nem nagyon ismertem olyat, aki szerette volna hordani, középiskolában pedig szerencsére viszonylag gyorsan eljött az az idő, amikor már nem volt kötelező.

De nézzük, mi mindenre volt jó az iskolaköpeny!

Mindenekelőtt (és alighanem a szocialista rendszer szándékai szerint) a diákok egyéniségének háttérbe szorítása és a társadalmi egyenlőtlenségek eltüntetése lett volna a cél, de mindkettő csúfos kudarcot vallott.

Az egyenlőtlenségeket megpróbálni eltüntetni eleve kudarcra ítélt vállalkozás volt, hiszen az osztályban mindenki tudta a másikról, hogy milyen körülmények között él. Bár az is igaz, hogy azért a maihoz hasonló nagy különbségek talán kevésbé voltak jellemzőek.

Az egyéniség háttérbe szorítása pedig azért nem ment, mert akkoriban (a nyolcvanas éveke elejéről, derekáról van szó), javában tombolt a kitűző-mánia, mindenki pakolta ki magára a Duran Duran / Depeche Mode / Modern Talking (igen, volt ilyen év is...) kitűzőket, esetenként többet is. Aztán akadtak olyan elvetemültek is, akik tollal estek neki a köpenynek, osztályfőnöki rovót és ebből fakadó atyai pofonokat kockáztatva.

A köpenyről azonban mégis leginkább az maradt meg bennem, hogy (ne szépítsük!) – büdös. Pontosabban: rendkívül könnyen bele lehetett büdösödni, ami a kora őszi és a késő tavaszi időszakban persze könnyebben ment, de némi rohangálás a folyosón akár a leghidegebb januárban is könnyen hozta ugyanazt az eredményt.

Bár akadnak olyan volt osztálytársaim, akik esküsznek rá, hogy a nyolcvanas évek közepe tájékán már nem csak nylon iskolaköpenyt lehetett kapni, az én emlékeimben az iskolaköpeny bizony szigorúan műszálas vagy nylon, ronda kék és az esetek többségében kiirthatatlanul büdös volt.

Ti hogyan emlékeztek?

Osszátok meg emlékeitek, a legjobb sztorikat, az első szerelmeket az Emlékkönyvvel az emlekkonyvblogKUKACgmail.com címen, vagy kövessetek a Facebook oldalunkon!