Az emlékkönyv gyerekkorunk egyik meghatározó élménye, amibe barátok, osztálytársak, családtagok, titkos és nem is annyira titkos szerelmek rajzoltak valamit, írtak be pár sort, néha kínos, de mára kedvessé vált versikéket, örök emlékezést ígérve.
Ma még összefognak az iskolapadok,
Ma még kicsik vagyunk, nem vagyunk nagyok.
De majd ha egyszer útjaink elválnak,
Maradjon emléke e pár sornak.
Határozottan emlékszem erre a négysorosra, amelyet valakinek az emlékkönyvében olvastam – nyilván sokaknak vannak hasonló emlékeik.
Ez a blog közös emlékeinket szeretné összeszedni, legyenek azok történetek, fotók, zenék, tárgyak – a balatoni nyaraktól a Hungárián és a Modern Talkingon át a szocialista autógyártás olyan remekműveiig, mint a Trabant, vagy a Wartburg (utóbbi esetében emlékszem, szüleim első útja a szervízbe vezetett, mert a vadonatúj, pedagóguskedvezménnyel vett autón csak a rükverc, valamint az egyes és kettes fokozat működött), és akkor a román csodáról, a Daciáról nem is beszéltünk.
A blog nem a könnyes nosztalgia fóruma szeretne lenni, ugyanúgy szólni kívánunk az adott korszakok árnyoldalairól is, persze mindez reményeink szerint rajtatok, olvasókon is erősen múlik majd.
Azt reméljük ugyanis, hogy aktívan részt vesztek majd az Emlékkönyv írásában, akár egy-egy képpel, kedvenc zenével és sok-sok történettel, melyek felelevenítik az elmúlt évtizedeket.
Várunk tehát titeket itt, az Emlékkönyvön, a 70-es, 80-as, 90-es évek meghatározó személyes élményeivel!
Oszd meg velünk az emlékeidet, kedvenc történeteid, zenéid!
Írj ide: emlekkonyvblogKUKACgmail.com
vagy kövess a Facebookon!
Utolsó kommentek